Anglia után Skócia is külön helyet kér magának sorozatunkban, még akkor is, ha egy korona alá tartoznak. Judit, nyolc éve él skót párjával Edinburgh-ban, s minden skót szokást szívesen megismer, no persze nem mindegyikkel köt szoros barátságot. Írásából fény derül a karácsonyi skót focimeccsek történetére is.
„A karácsony külső szemlélőnek megközelítőleg ugyanolyan, mint az angol karácsony – de nem javasolnám senkinek, hogy ezt itt így egyszer is megfogalmazza: Dickenstől ismert karácsonyi dalok, christmas pudding brandy butter-ral, s a karácsonyi libát – sajnos – leváltó karácsonyi pulyka.
Szerintem a pulyka a legunalmasabb hús, de itt nagy örömömre a sült lazac is elmaradhatatlan a menüről.
A karácsony a boltokban természetesen már nyáron kezdődik. Az egyik áruháznál augusztusban láttam, hogy felállították a karácsonyfákat a lakberendezési osztályon, de ez azért szerencsére ritka. Leginkább csak októberben kerülnek fel a díszek mindenhova – október 31. körül kis vizuális káosz alakul ki, mert a karácsonyi díszek közé beültetődik pár sütőtök, pókháló, szellem és egyéb Halloween kellék.
Az igazi ünnepi hajrá itt is december elsején kezdődik, amelynek ékes bizonyítéka, hogy minden valamirevaló kávézó mince pie-jal (vajas tészta tömény szárított gyümölcs töltelékkel) kínálja a kávét és a teát.
Mindenki felállítja a karácsonyfát, megnyitnak a karácsonyi piacok és megkezdődnek a karácsonyi vacsorák, teadélutánok.
Én minden helyi szokást örömmel építek be a sajátok közé, a mince pie-on kívül, ami nekem rettentő tömény. (A skót gyomor tűrőképességére jellemző, hogy az ajándékba kapott diós bejgliből – 90% dió, 10% tészta – minden barátom 4-5 centis darabokat vág le és utána még képesek mást is enni.)
Skóciában december 6-án nem jön a Mikulás, kivéve az én környezetemet. A párom és a kollégák mindig szívesen fogadnak egy kis csokit. Érdekes, hogy itt – néhány német ismerőst kivéve – az adventi naptárt sem láttam.
December elején nyit a német piac a belvárosban és mellette természetesen a skót piac is, így a kulináris skála a burgertől, a frankfurti virslin át a malacpecsenyéig terjed.
Lehet mindenféle praktikus és felesleges ajándéknak valót kapni és elszórakozni az óriáskeréken, a jégpályán vagy egyéb kültéri játékokon, nemcsak gyerekeknek.
A “hivatalos” piacnál bensőségesebbek a különböző iskolák, szervezetek, jótékonysági egyletek kis karácsonyi vásárai, teadélutánjai, amiket általában kisebb koncert, közös éneklés követ.
Idén, az 1914-es karácsonyi fegyverszünet emlékére, több megemlékezés is volt, gyönyörű német-skót vegyes koncertekkel és végre megtudtam, miért hagyomány focimeccseket rendezni Karácsonykor!
Szenteste itt (szerencsénkre) nem igazán ünnep, úgyhogy mi meg tudjuk ülni itthon. Családi ünneplésünk után általában találkozunk egy italra a barátainkkal, ismerőseinkkel (nekem be kell valljam a karácsonyi kocsmázás nem igazán jön be, a páromnak meg korán reggel vezetnie kell, úgyhogy “véletlenül” el szoktunk késni) és utána meghallgatjuk az éjféli karácsonyi koncertet a katedrálisban.
A karácsony napja itt is családi körben telik, elmegyünk a párom szüleihez – a körbe-esszük-a-rokonságot száz százalékban egyezik az otthoni “népszokással” – velük, jó helyi szokás szerint, egy étteremben költjük el a családi ebédet. Azután pedig jöhet az ajándékbontogatás, a királynő beszéde és valami társasjáték.
Nálunk a hasznos ajándékok vannak divatban, de gondolom, ez családonként változik. A leglényegesebb, hogy jó sok zörgős papírba legyen becsomagolva, mert azt a kutya imádja, mi meg jót mulatunk rajta.
Itt nem divat a nagymennyiségű aprósütemény készítés, cserébe mindenki csokit ajándékoz egymásnak, és persze ezt folyamatosan körbe kell kínálgatni a nem túl könnyű ebéd után, hátha valaki még meg tud mozdulni. Sós szájúaknak, ott a stilton sajt portóival. Szerencsére ez nálunk nem divat, mert a stilton “illata” túltesz az önjáró camembert-én is.
Karácsony második napján jön Boxing Day, amely sokaknak a karácsonyi kiárusítások megrohamozásával telik. Na, ezt a szokást sem vettem át. A “fiúk” természetesen a focit bámuljak. S, hogy miért is? Állítólag 1914. december 24-én a németek letették a fegyvert a nyugati fronton karácsonyt ünnepelni, amihez csatlakoztak az angolok és – kisebb mértékben – a franciák. Karácsony napján pedig állítólag nem csak mise, ajándékcsere és a bajtársak eltemetése történt, hanem foci”meccsek” is. Ennek emlékére van focimeccs december 25-én. Nekünk hölgyeknek, ha szerencsénk van, s nem zuhog az eső le tudjuk járni az előző napi ebédet.
Az ünnepek között sokan szabadságon vannak, így ez az időszak barátok látogatásával és kirándulással telik. Szilveszterkor a helyiek nagy része a Princes Streeten mulat – pasik legtöbbje természetesen szigorúan skót szoknyában! -, de ha valaki olyan kis gyenge virágszál, mint szerénységem és nem akar az utcán ázni, akkor is éjfél előtt muszáj kabátot venni és megnézni az éjféli tűzijátékot. Ez szerencsére viszonylag rövid és – mivel a Várból indítják – a belváros minden pontjáról jól látszik.
Érdekes szokásról hallottam az újév első napjával kapcsolatosan. Január elsején ha látogatóba ment valaki egy darab szenet es egy “black bun”-t (ez egy minimális tésztát és rengeteg mazsolát, szárított gyümölcsöt tartalmazó sütemény) kellett vinni a jószerencse és gazdagság érdekében. Szenet már nem hordoznak, de a black bun még kínalja magát a jobb pékeknél.
A Nemzeti Múzeum minden évben szervez egy “kincskeresést” a belvárosban, ami kb. egy-két órás sétát és kincskeresést jelent. Kiváló lehetőség több ismerőssel egyszerre és nagyobb szervezés nélkül találkozni, jókívánságokat mondani az új évre és legalább felébreszti az embert a szilveszteri mámorból. Este a helyi szimfonikus zenekar ad “bécsi” koncertet. Az ideit már alig várom, mert jó sok magyar zeneszerző van a programon nagy örömömre.”
Boldog új évet kívánok mindenkinek! – Bliadhna Mhath Ùr (gaelic-skót nyelven) és Happy New Year!
Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia, Ausztrália, Magyarország