Így utazik és vezet egy utazóblogger

Miért őrültem meg egy sportos, elektromos autótól? Miért ültem át másfél évtized után egy Volvóból Teslába? Hogyan lehet ilyen sokat utazni egy elektromos autóval?

A fenti kérdéseket naponta teszik fel nekem – és naponta jönnek szembe az olyan cikkek is, amelyek szerint elektromos autóval járni egy zsákutca.

Mielőtt bárki is letekerne a cikk aljára és kommentelne, kérem, hogy olvassa végig az írásomat, majd tudatosítsa magában, hogy ez a cikk NEM Tesla-reklám; sem a Teslákat gyártó céggel, sem annak híres (sokak által hírhedtnek mondott) tulajdonosával, Elon Muskkal nem állok semmilyen kapcsolatban. Egyszerűen csak van mögöttem hat hónap és 28 ezer kilométer Európában megtett út Tesla-tulajdonosként és -vezetőként. Emellett napi szinten kerülnek elém olyan cikkek, kijelentések, amelyekre egy idő után nem tudom megállni, hogy ne reagáljak, csakis a saját tapasztalatokra támaszkodva.

Autós előzmények

Tizennégy éves koromban kaptam először jogosítványt, segédmotorra. Apukám Simson Enduróját hajtottam tizenhét éves koromig. Ekkor jött az autó. Egyetlen lány voltam az autóvezetést oktató „Jani bácsi” csapatában abban az időszakban. Csak én mentem át elsőre a rutin- és forgalmi vizsgán. Még be sem töltöttem a tizennyolcat, amikor a kezembe kaptam a jogsimat. Zastavánk volt, azt hajtottam évekig. Nem volt benne ABS, szervó, ESP vagy egyéb vezetést segítő és biztonságot nyújtó szerkezet. Még a rádiója is csak kazettás magnóval bírt. Természetesen kézi váltós széria volt, és kamerája csak akkor lehetett volna, ha a VHS kazettára rögzítő, Mariahilfer Strassén vásárolt videókamerát az orrára ragasztom. És mindennek már több, mint három évtizede.

Azóta kevés olyan napom volt, amikor nem ültem autóban vezetőként. Vezettem tartósan Opel Vectrát, Citroën C3-at, Peugeot 307-est és számtalan bérelt autót vagy céges kisteherautót.

Majd jött a Volvo-korszak egy S40-sel.

Sikerült 250 ezer kilométert beletolnunk, s hiába vezetett akkoriban a mostanihoz képest többet a férjem, mégis rám jutott ebből úgy 220 ezer km. Németországba költözésünk után is velünk tartott az autó, amelyben megismertem a biztonság és a vezetéskönnyítés új korszakát. Utódainak, a gyönyörű kék V40-esnek és a piros XC60-asnak sikerült rálicitálniuk elődjükre mindenben.

Jöttek a digitális kijelzők, a kamerák, amelyek élőképet adtak, a radarok, amelyek akkor is jeleztek, ha mindent megtett a gyalogos, hogy jól elbújjon a bokor mögé, amikor jövök. Rövid ideig a birtokunkban volt egy olyan XC40-es Volvo, amely már 40 km-t tudott elektromos feltöltéssel megtenni. Élveztük, hogy a feltöltött autóval a benzinfogyasztás 10-15%-kal csökkent.

Úgy gondoltam, gondoltuk, hogy a Volvónál nincs jobb autó a számunkra. Kényelmes és megbízható járművek voltak.

A vezető

Rugalmas vezetőnek tartom magam. Nem esik nehezemre alkalmazkodni egy autóhoz, de jobban örülök, ha nincs szükség kompromisszumra. El tudtam engedni „a kézi váltó sportos és vagány” kérdéskörét az automata nyújtotta kényelemért cserébe. Nem kell kamera ahhoz, hogy beálljak két kocsi közé, sem tolatva, sem szemből, sem sehogy, de ha már ott van, akkor kontrollnak nem rossz. Nem száguldozok, igyekszem betartani a sebességhatárokat, de az indokolatlan cammogás idegesít. Évente megközelítőleg 40-50 ezer kilométert vezetek. Élvezem, ellazít, megnyugtat és kikapcsol. Tudom, ez hihetetlen, de így van. Első regényem, az Ella háborúja jelentős részét vezetés közben írtam fejben. Mostanság is sok novella születik meg az autóban. Nem riadtam meg Párizstól, Berlintől, Budapesttől, Zürichtől, Veronától, Genovától, Andorrától, a korzikai és norvég egysávosoktól, a svájci hágóktól, sőt a magyar, alföldi utaktól sem. Nem vagyok agresszív vezető, hagyom, hogy más menjen, törekszem a biztonságra.

És akkor miért Tesla?

Nem az én álmom volt, hanem a férjemé. De nemcsak őt szeretem, hanem az álmait is. Évek óta várta, hogy végre legyen egy olyan elektromos autó a piacon, amely már hosszú távú utazásokra is alkalmas. Mi, ha elindulunk Európa tájainak felfedezésére, akkor képesek vagyunk napi 1200-1300 kilométert is megtenni. Erre akkor is szükség van, ha hazalátogatunk, apukám ugyanis 1045 km-re lakik tőlünk. Én ezt a távolságot egyedül egy nap alatt is szívesen letolom. Na de melyik elektromos autó az, amelyikkel nem kerül ez az addigi 11-12 óra helyett 18 órába?

Kipróbáltunk négy modellt a döntés előtt. Igen, a Volvót is, de fájó szívvel vettük tudomásul, hogy bizony többször kellene tölteni és drágább is lenne a töltés, mint a Teslánál. És akkor beültem a Tesla Modell 3 Dual Motor-os verziójába.

A Tesla

Az első mondatom az volt, hogy mindig is vágytam egy sportautóra és tessék, most itt ülök benne, komolyan fiatalabbnak érzem magam. A második mondat akkor hagyta el a számat, amikor ráléptem a gázra és belesüppedtem az ülésbe: wow. És azután jött a kanyar, ahol befeküdt, mint cica az ágyba (na, hol hangzott el ez a mondat, ki tudja?). Oké, nehéz már rossz autót gyártani. Úgy értem, hogy olyan autót, amely az első beüléskor ne lenne szép és ne tudna jól hasítani. A vezető és fenntartó boldogságához azonban ennél több kell. Gyorsan alkalmazkodom, de azért a Tesla középképernyőjéhez és pedálhasználatához kellett úgy 10 km megtett út. Nem viccelek, tényleg csak pár perc volt. Sokan félnek a középkonzolon elhelyezett tabletszerű kijelzőtől. Nem kell, szerintem kézre-, akarom mondani szemreálló. A pedálok esetében talán több idő kellhet annak, aki szeret fékezgetni, de én korábban is jobban szerettem a gázzal játszani, mint eszetlenül nyomni a féket. Itt ez előny, hiszen nemcsak visszatermelek egy kis energiát, hanem még kényelmesebb is. Abba nem mennék bele, hogy milyen funkciókat tud egy ilyen autó, de azért az elképesztő, amikor kamerái nemcsak azt látják, hogy van mellettem valaki, hanem azt is, hogy az mi és mekkora, merről jön, merre megy.

Kilométerek és töltések

És akkor elindultunk a pár napos autóval Magyarországra karácsonyozni. Volt bennem izgalom, nem tagadom. Landshutból (Németország) indultunk Ausztrián át Székesfehérvár mellé. Kétszer töltöttünk 30 percet. Pont kétszer kellett pisilnem és esett jól egy kávé. Győrben a Superchargernél vártunk egy kicsit a wc-re, ittunk egy kávét, ettünk egy islert, átnéztem a magyar újságokat és az applikáción keresztül a telefonomon már jelzett az autó, hogy mindjárt kész a töltés. Hét fok volt, és december. Ez fontos, hiszen az elektromos autók töltési idejét és fogyasztását befolyásolhatja a hőmérséklet. Minimálisan, ezt már tudom, így a tavaszi és a nyári 20 ezer kilométerünk után. Fontos megjegyeznem, hogy Budapest után a Dél-Alföld (Békéscsaba) felé komplikáltabb a töltés, mert nincs Supercharger, de mindenhol volt kisebb kapacitású töltő és otthoni konnektor.

És akkor jöttek a nagy tavaszi utak az autóval. Elsőként irány Provence (erről az útról talán olvastátok az élménybeszámolómat itt). Szállásunk Fontvieille településen volt, amely Landshuttól (ahol mostanság jobbára lakunk a Bodensee környékével felváltva) 1058 km-re fekszik. Ez a Google Maps szerint kb. 11-12 óra út. Reggel 6-kor indultunk, először Zürichben töltöttünk, ahol alig tudtam befejezni a csokivásárlást, már készen volt az autó, majd Genf után már Franciaországban újra töltöttünk és este fél 7-kor Fontvieille-be érkeztünk, ahol volt a szállodában töltő.

Kiszámoltátok? 12,5 óra volt. Ezen mi magunk is csodálkoztunk, amikor fél 8-kor már a vacsoraasztal mellett ültünk a szállodában. Tavasz volt, és 18 fok.

A fentiek tudatában még bátrabban és magabiztosabban vágtunk neki a Carcassonne–Andorra–Montpellier útnak, ahol összesen 3080 km-t autóztunk és tanúnk is volt, egy kedves barátunk személyében, hogy alig találtuk meg a wc-t és a nasit a polcon, mire az autó már feltöltötte magát és mehettünk tovább.

Itt volt egy csodás kis sztori! Andorrába Franciaország felől egy hágón vezet az út. Hosszan emelkedik a Pireneusokban, majd irány a völgyben fekvő kis ország. A Tesla, amit elfogyasztott felfelé, azt visszatermelte lefelé és a fogyasztásunk átment mínuszba. Ilyen is történhet egy elektromos autóval. (A Canal du Midi hajózásunkról itt írtam egy beszámolót, Andorráról pedig itt.)

A legtöbben azt kifogásolják, hogy nincs elég töltő, ahol van, ott nincs hely, s nem lehet még wc-re sem menni.

Az elmúlt fél évben jártunk az autóval, így töltöttünk is Németországban (keleti részen is), Ausztriában, Franciaországban, Andorrában, Magyarországon, és sehol nem voltak ilyen gondok. Egyetlenegyszer közölte az autó, hogy a megtervezett Supercharger helyett egy közeli másikra navigál át, mert az előző kicsit forgalmasabb a szokottnál. Ezt is tudja és szervezi. A töltők pedig mindig olyan helyen vannak, ahol akad egy wc, étterem, benzinkút vagy egy Tesla-pont. Ezeket imádom. Konténerek street art stílusban, tiszta wc-kkel, automatákkal, még pizzát is süt az egyik, ha kérem. Csak kártyával juthatsz be, így nehezebben teszik tönkre olyanok, akiknek ez a gyengéjük.

Supercharger pedig millió van, nagyjából 200 kilométerenként biztosan, de van, ahol sűrűbben is. Ha pedig benéznénk a fogyasztást (nehéz, mert az autó úgyis jelez), akkor akad egy másik cég töltője és végszükségnek jó lehet. Nekünk még ilyenre nem volt szükség, kivéve az Alföldön, de azzal számoltunk.

A töltés ára

Egyrészt az idő az ár, ami, láthattátok fent, alig több, mint a benzinessel utazók esetében. Mert tegye fel a kezét az, aki úgy tol le 1100 km-t, hogy egyszer sem pisil és nem iszik egy kávét, teát, bármit. Aki feltette a kezét, azt kérem, hogy ne akkor közlekedjen, amikor én, mert a frusztrált sofőrnél, akit kínoz a pisilés és álmos, nincs rosszabb.

A Superchargeren a töltés ára országonként, sőt töltőnként is változik. Eddigi legalacsonyabb töltésünk Andorrában volt, egy parkolóházban, 22 eurócent/kWh. Franciaországban 31-33 eurócent/kWh, Ausztriában 39-41 eurócent/kWh, Németországban 45-46 eurócent/kWh, Magyarországon 155-160 forint/kWh áron töltöttünk. Az egyéb töltők árai nagyon eltérőek lehetnek, de úgy látjuk, hogy mindegyik drágább a Tesla Superchargernél.

A hosszú utak során az autó fogyasztása a következőképpen alakult:

Carcassonne–Andorra–Montpellier: 3080 km, 150 euró (az előző benzines Volvóhoz képest ez 250 euróval kevesebb).

Magyarország: 2550 km, 160 euró (az előző benzines Volvóhoz képest ez 140 euróval kevesebb).

Ebből is jól látszik, hogy ezt egyetlen benzines és dízelautó sem tudja a Tesla után csinálni, ebben biztos vagyok. És a mérlegelésnél azt is figyelembe kell venni, hogy én az autópályán 120-130 km/órával közlekedem, ha lehet.

Összeszámoltuk az elmúlt időszak fogyasztását és megnéztük a futott kilométert: az átlag akkor is azt mutatja, hogy kb. 45%-nyi áron autózunk a benzineshez képest. Ebben van téli, tavaszi és nyári fogyasztás is, és mi nem spórolunk a hűtés-fűtéssel sem.

A környezetvédelem

Már hallom a környezettudatosokat, hogy de az áramot is elő kell állítani és az akkumulátor és a gyártás és és és. Nos, ezt én is végiggondoltam ezerszer, mert nem mindegy, hogy mekkora az ökológiai lábnyomunk. Ha már megteszem otthon, hogy szelektíven gyűjtöm a szemetet, visszaviszem az üveget, minimalizálom a műanyag használatát, csökkentettem a ruha- és a húsfogyasztásunkat stb. akkor a közlekedésben sem mindegy, hogy mivel járok.

Az üzemanyagot Németországba és Európába sok helyre be kell hozni (kitermelés, szállítás, feldolgozás). Az áram egy jelentős részét Németország már megújuló energiával termeli (szélerőművekkel). Az akkumulátorok esetében mindent meg kell tennem, hogy minél tovább bírják, azaz csak hosszú évek múltán kelljen cserélni az autót. Megteszem, mert nem kerül semmibe, csak egy kis odafigyelésbe, hogy a javasolt módon használjam az autót. Nem bocsájtok ki semmilyen káros anyagot, és remélem, hogy ezzel jobb lesz a levegő a városokban. Nincs, vagy csak minimális a szervizköltség, egyáltalán a szerviz igénybevétele. Nincs szükség olajcserére, s a fékpofák is jóval tovább funkcionálnak az egypedálos mód miatt.

Azt azért még hozzáteszem, hogy a nagy elégedettség mellett egy apró hibát is el kell mondanom. A vezető felől hamar meggyűrődik a szőnyeg. Ezt közlöm majd a gumicserénél a szervizzel, hátha van rá megoldás. Na de ez már luxusprobléma, hiszen az autót imádjuk, kényelmes, sok rakodótér van benne, megbízható – és csodásan néz ki.

Amit ne írj le kommentben

Kérlek titeket, hogy ne írjátok ide, hogy a Tesla megvásárlásával egy őrültet, szélsőséges politikai nézeteket valló embert támogattam. Nem értek egyet Elon Musk minden tettével és eszméjével, sőt, nagyon nem, de nem vele élek együtt, csak vezetem az autót, amit szerintem nagyon ütős mérnöki munkával raktak össze és jól működik. Ilyen alapon még ezer dolgot találnál te is a lakásodban és az életedben, amit azért nem kellene megvenni, mert a tulaj azt tette vagy mondta, amit. Te, aki ezt akartad írni, remélem, hogy nem hordasz Hugo Boss ruhát, mert bizony ők gyártották a náci egyenruhákat és még vagy ezer dolgot sorolhatnánk az afrikai vérrel kitermelt vagy az egy tál rizsért dolgozó kínai munkások alkotta millió dologgal együtt.

Ne írjátok ide, hogy egy Tesla, ha kigyullad, akkor nem lehet eloltani, mert a legtöbb autót bizony nehéz eloltani. Egyébként is nagyon védettek az aksik a Teslában.

Ne írj kommentet, ha még soha nem ültél elektromos autóban vagy sosem vezetted, töltötted.

Köszönöm, ha a fentieket betartod!

A cikket, az Élet sója blogot és a cikk íróját, Bagó Tündét nem támogatják Tesla autókat gyártó vagy forgalmazó cégek. Egyáltalán nem támogatja senki. A blogot a saját tapasztalataim alapján írom, s ez is egy olyan tapasztalás, ami összefügg az utazásaimmal.