A cikk eredetileg a Startlap utazás oldalán jelent meg 2023. januárjában.
Napsütésben csillogó hó, olvasztott sajt, utánozhatatlan csend, páratlan panoráma, fenséges édesség – ki ne vágyna ezekre, amikor a tavasz oly távolinak tűnik? Európa híres hegysége, az Alpok télen nemcsak a téli sportok kedvelőit kényeztetheti el, hanem a nyugalomra, kikapcsolódásra vágyókat is. Örömmel fedezem fel ilyenkor Ausztria, Németország és Svájc kistelepüléseit. Az alábbi öt célponthoz rendszeresen visszatérek feltöltődésre és szívesen ajánlom is tovább azokat. Sapkákat, kesztyűket fel, lelkeket kinyitni és irány az Alpok az Élet sója blog kedvenc helyeire!
Braunwald, a csend őre Svájcban
Közlekedsz, beszélgetsz, zenét hallgatsz edzés közben, podcastot főzéskor, zúgnak a háztartási eszközök, megy a tévé, játszik a gyerek; emlékszel még a csöndre? Nem arról beszélek, amikor lefekszel este és csak a megszokott zajok szűrődnek be, de te azt már csendnek tartod. Arról a csöndről beszélek, amikor nézed a napsütésben megcsillanó havat és nem hallasz semmit. De tényleg semmit. Na jó, talán azt, amikor a napfénytől megolvadó jégcsapról lecsöppen a hóra egy csepp. Elárulom, annak is alig van hangja. A svájci Braunwald településen hallhatod, hogy nem hallasz semmit.
Braunwald az egyik legkisebb svájci kantonban, Glarusban található. Ez az a kanton, amely a három ősi kanton után nem sokkal csatlakozott a svájci szövetséghez. Braunwald egy kis falu a kantonban, amely autómentes, kb. 1300 méterrel fekszik a tengerszint felett és ha leesik a hó, akkor elképesztően szép (nyáron „csak” pompás). A függővasút svájci viszonylatban olcsón visz fel Braunwald településre, s ott fent pedig egy kiadós séta a havas utakon, a végtelen csöndben annyira kikapcsolja az embert, hogy legszívesebben ottmaradna. Maradhat is, hiszen találni a településen szálláslehetőséget is, ha hosszabban vágynánk a csendre.
Garmisch-Partenkirchen, a leghíresebb német település
Garmisch vagy Partenkirchen? Egyértelmű, hogy Partenkirchen. Két település, az két település, tartják a bajor városban, amelyet mindenki Németország legmagasabb hegyéről ismer. Garmischt és Partenkirchent 1935-ben Hitler utasítására, a téli olimpia miatt vonták össze. Ma is jól látható a különbség a két városrész között (a helyiek szerint ez ma is két település). Számomra a kevésbé modern, hagyományosan bajor, festett házfalakkal és bajor zászlóval tűzdelt Partenkirchen tetszett jobban. Itt a házak csodálata, a betérés a régi pékhez vagy egy bajor étterembe már önmagában is egy élmény. S akkor még nem is beszéltünk Németország legmagasabb hegycsúcsáról, a Zugspitzéről. A 2962 méteres magasságból ragyogó, 360°-os panoráma nyílik, és jó idő esetén négy ország (Németország, Svájc, Olaszország, Ausztria) több mint 400 alpesi csúcsát fedezhetjük fel, sőt, még München és szép időben a cseh erdő is feltűnhet a távolban! A Zugspitzére a városból induló fogaskerekű vasút és gleccservonat volt az én személyes kedvencem, de libegővel is feljuthatunk. Fönt pedig várja a látogatókat a 13 méterre a szakadék fölé kinyúló üvegkilátó és a szomszédos csúcsok.
A város közelében található Eibsee nemcsak színével vonzza a látogatókat, hanem az elhelyezkedésével is. Partjáról ugyanis kellő alapossággal figyelhetjük meg Németország legmagasabb hegycsúcsát.
A Bajor Alpokban én találtam még jónéhány érdekes települést, egy kastélyt, egy kolostort és persze a császármorzsát. Mindezekről részletesen is írtam az Élet sója blog oldalán itt.
Malbun, Európa legkisebb sírégiójának otthona – Liechtenstein
Liechtenstein, a miniállam Ausztria és Svájc közé ékelődve éli nem mindennapi életét. A kis hercegségnek már a története is megkapó, ahogy uraik vagyona és kapcsolatai is. Kétségtelen, hogy Vaduz, a főváros rejti a legtöbb érdekességet (a hercegi kincseskamrától a postamúzeumig), de nem árt a színfalak mögé nézni az országban és elautózni arra a pár településre, amely még a területén fekszik.
Személyes kedvencem Malbun, itt ugyanis felvonóval libeghetünk fel a hercegség legmagasabb csúcsára, a Sareisre, amely 2000 méteres magasságával nem mondható az Alpok legmagasabb csúcsának, de ahhoz mindenképpen elég, hogy a környező kisebb-nagyobb, télen „tejszínhabba” burkolt csúcsokra, nyáron mohazöld ruhába bújt dombokra rálássunk.
Ez itt Európa legkisebb sírégiója, de azoknak is tökéletes hely, akik csak egy séta mellett élveznék a tiszta, téli levegőt.
A Sareisen megpihenhetünk egy hüttében, vagy napfürdőzhetünk előtte, miközben azon merengünk, hogy a vakítóan fehér hó milyen tökéletessé teszi a környéket. Liechtenstein Hercegség történetéről és látnivalóiról itt írtam részletesen az Élet sója blog oldalán.
Gruyères, ahol sajtból van a hold, Svájc
Gruyères falu Svájc szívében fekszik, dombos vidék, amely mögött ott állnak az Alpok havas csúcsai is. Amikor először jártam a településen, akkor annyira a sajtra koncentráltam (no meg a közeli Cailler csokigyárra), hogy észre sem vettem magát a települést. Holott történelmi belvárosa és középkori vára a dombon igazi ékszerdoboz. Nem csupán a régi házak, a mögöttük felbukkanó havas csúcsok bűvölik el a látogatót, hanem az olyan érdekességek is, mint a Giger múzeum. A nyolcadik utas: a halál földönkívüli lényeinek megalkotásáért Oscar-díjjal jutalmazott svájci képzőművész, Giger múzeumába persze csak erős idegzetűek lépjenek be. Aki valami élvezetesebbre vágyik és magába szívta már a városban a friss levegőn túl a sajt illatát is, annak a sajtmúzeum nyújt igazi kikapcsolódást.
Elképesztő, hogy már 1155-ben engedélyezi egy okirat az egyszerű hegyi parasztoknak a legelőgazdálkodást és a sajtkészítést ezen a vidéken. El tudtok képzelni egy olyan fiút Gruyères faluban, akinek az apja, a nagyapja, a dédapja, az ükapja, a szépapja és számos ősapja is már teheneket tartott és sajtot készített, csakúgy, mint ő? Hát elég nehéz, pedig bizonyára van ilyen fiú, illetve család Gruyères faluban. A tradíció és az évszázados tapasztalat azonban ízletes eredményt produkál. Kell hozzá azért a környék is, rozs, lóhere, borjúpázsit, vaníliás kosbor, kakukkfű, kömény, martagon liliom, nárcisz, ibolya és sokan mások részvételével. Valamennyi hozzájárul a sajt pompás ízvilágához. A sajtgyárról és a Cailler csoki gyáráról itt írtam részletesen.
A sajtgyárban kedveltem, hogy magyar nyelvű idegenvezető is van: Cseresznye, a helyi magyar tehén vezetett végig a sajtkészítés fázisain, úgymint a felmelegítés, tejsavbaktérium- és oltóanyag-adagolás, élesztőgomba-fecskendezés, törekkészítés, besűrítés, formába öntés, pecsételés, préselés 16 órán át, forgatás, ápolás, sófürdő 20 órán át, majd pihenés a pincében. A vége a legjobb, nem a pince, hanem az, amikor a Gruyères sajt a svájci röstiburgonyán landol éppen az én tányéromon. A másik híres svájci sajtos étel, a fondü eredetéről itt írtam az Élet sója blog oldalán.
Bad Ischl, az isler szülőhazája, Ausztria
Ha Ausztria, akkor az én kedvencem a Salzkammergut régió. Talán azért, mert ott voltunk nászúton, de az is lehet, hogy Sisi miatt, vagy a tavak és hegyek találkozásának finom összhangja teszi. Az biztos, hogy nagy örömmel látogattam el évekkel ezelőtt Bad Ischlbe, abba a fürdővárosba, ahová a magyarok által olyannyira kedvelt Sisi királyné nyaralni járt.
Első látogatásunk alkalmával ugyan tél volt, de ez inkább csak hangulatosabbá tette a folyóparton sorakozó házakat, a városi park hófödte padjait s a vonzó kávézókat.
Zaunerék cukrászdájában az isler tölteléke mellett a legendája foglalt le jobban. A töltelék itt bizony nem lekvár, hanem rumos csokoládékrém. Igazi ízbomba a tésztával körülötte. A híres sütemény története viszont még ennél is nagyobb bomba, hiszen ott az állandó kérdés: ehetett-e Sisi islert?
Zaunerék cukrászata már akkor megnyílt, amikor a császárné még meg sem született. Emellett már császári beszállítónak is minősültek jóval Ferenc József és a szépséges Erzsébet házassága előtt. Ennek pedig az volt az oka, hogy a császári család orvosa által a városban üzemeltett gyógyüdülő megkívánta egy magasszintű cukrászda jelenlétét is. Johann Zauner Bécsből érkezett ide és nyitotta meg cukrászatát 1832-ben. Ez az időpont és az, hogy a cukrászat még ma is a család tulajdonában van adhatott okot olyan városi legendákra, miszerint Ferenc József vagy Sisi tiszteletére készítették volna el az islert. Ez a legenda azonban nem igaz! Az islert a Zauner család egyik tagja készítette, de csaknem száz évvel később. A házassága révén a családba került Richard Kurt az 1958-as brüsszeli világkiállításon prezentálta az isler tortácskát, amely nagyon rövid idő alatt jelentős népszerűségre tett szert, nagy valószínűséggel annak is köszönhetően, hogy Bad Ischl akkoriban is még a művészek kedvelt célpontja volt, valamint a bécsi Johann Zauner leszármazottai (nemcsak vér szerintiek, hanem örökbefogadottak is, köztük Richard Kurttal) komolyan vették a cukrászatot és a minőséget.
Bad Ischlbe azóta többször visszatértem, de Zaunerék islerét egyszer sem tudtam kihagyni. A nagy islertesztünkről, amelyben Magyarország islerjeit teszteltük itt olvashatsz.
Legyen szó bármelyik évszakról, a fent említett települések felfedezése mindig felejthetetlen élmény lesz. Irány az Alpok télen!
A cikk eredetileg a Startlap utazás oldalán jelent meg 2023. januárjában.
