A Bodeni-tó partján sétálva a víz mindig harsányan kék színe, a háttérben meghúzódó varázslatos alpesi táj és a történelmi emlékeiket féltve őrző városok elbűvölik a turistákat.
Legtöbben emiatt a tóparton maradnak és az ott könnyen elérhető szépségért nyúlnak. Teljesen igazuk van, mert ezek a helyek is több hétre való úti célt kínálnak.
Azoknak, akik szeretnék jobban megismerni Európa harmadik legnagyobb tavát, és hajlandóak visszatérni többször a vidékre, az alábbi tíz természeti látnivalót ajánlom.
Ezek legtöbbjéről írtam már itt az oldalon, linkelem is majd ezeket a cikkeket, de így összefoglalva is izgalmas képet ad arról, hogy miért is érdemes a Bodeni-tó környékére több időt szánni.
Säntis, a tó őrzője
A Säntis 2502 méter magas csúcsa kb. negyven kilométerre délre fekszik a Bodeni-tó svájci partjaitól. A tó körül kirándulók előszeretettel tájékozódnak ezen hegycsúcs alapján, habár jobb egy iránytűt is magunknál tartani, mert bizony a hegy sokszor eltűnik a ködben, párában.
A Bodeni-tó körül a Säntis jelképezi azt a védelmet, amelyet az Alpok nyújt délről. Olyan érzés keríti hatalmába az itt élőket, hogy a hegy megfogja a rossz szándékú betolakodót. S ez leginkább talán az időjárásra jellemző.
A Säntis évszázadok óta vonzza a turistákat, akiknek csak mostanság van olyan jó dolga, hogy felvonóval, kényelmesen hódítsák meg a csúcsot. Ahogy a Säntis fogadójában kiderül, annak 19. századi alapításakor még az építőanyagot is a hátukon vitték fel a tulajdonosok.
Manapság, amikor egyre népszerűbb a hegymászás, a Säntis is vonzó célpontja lett a túrázóknak. A jutalom pedig (akár felvonóval, akár gyalog érkezünk) az Alpok tucatnál is több csúcsa, valamint a Bodeni-tó látványa.
A túraútvonalakról, a felvonóról, a parkolásról, s egyáltalán a Säntist körbevevő egyéb érdekességekről, mint a whisky, a sajt és holdleső programok itt a Bodeni-tó utazás oldalán már írtam részletesen.
Az Appenzelli-dombság, amely egy óriás lyukas zsákjának köszönheti falvait
Ha az Alpok csúcsai túl magasak, vagy kevésbé izgalmas túrákra vágyik valaki, akkor a tökéletes választás a Bodeni-tó és az Alpok között elterülő Appenzelli-dombság. Itt nemcsak a harsányan zöld, vagy télen porcukrosnak tűnő dombok meghódítása, hanem a színes falvak, a sajtkészítők, a teheneket még ma is tavasszal legelőkre hajtó, ősszel hazakísérő gazdák látványa is élményt nyújt. A túrázók között vannak olyanok is, akik a gyógynövények vagy a mormoták miatt érkeznek a vidékre, de olyan is akad, aki egyszerűen csak az alpesi legelők zöldjét szeretné látni, miközben csöndben túrázik. Az Appenzelli-dombság látnivalóiról, múzeumokról, sajtgyárról és arról a bizonyos óriásról részletesen itt írtam a Bodeni-tó utazás oldalán.
Ebenalp, ahol instabomba fotókat készíthet a túrázó
Amellett, hogy erről a hegyről nyílik az egyik legszebb panoráma az Appenzelli-dombságra és a Säntisre, más érdekességgel is szolgál a hely. Az Ebenalpra gyalog vagy felvonóval is feljuthatunk, majd a hegyi fogadótól érdemes a Bärenhöhle (egy mészkőbe vájt karsztbarlang, ahol egykor medvék éltek) felé indulni, és végül egy igazán instabomba fotót készíteni a sziklához támasztott kápolnával (Wildkirchli), vagy az Aescher hegyi fogadóval.
Az Ebenalp környéke emellett számos túraútvonalat is rejt még, és garantáltan tanúi lehetünk siklóernyősök próbálkozásainak. A Säntis innen négyórás túrával elérhető, de csak felkészült és tapasztalt túrázóknak ajánlom.
Rappenlochschlucht – Staufensee – Alplochschlucht, három élmény egy helyen
Dornbirn, az osztrák város kevésbé ismert a neve alapján. A városban és környékén található látnivalók azonban sokaknak ismerősen hangozhatnak. Az egyik a Rolls-Royce múzeum, amelyről itt olvashattok egy cikket magyarul, a másik a város határában található két szurdok.
A Rappenlochschlucht a Staufen-tóhoz (Staufensee) vezet, míg onnan már könnyen elérhető az Alplochschlucht. Mindkét szurdokban kiépített, részben a sziklákhoz erősített fajárda segíti a közlekedést. Ajánlom Dornbirn Gütle elnevezésű parkolójában hagyni az autót, innen 10 perc sétára kezdődik a szurdok bejárata. A Rappenlochschlucht kb. 75-80 perces túrát jelent 100 méteres szintkülönbséggel, míg az Alplochschlucht időtartamban hasonló, de itt mintegy 200 méteres szintkülönbséget kell legyőzni. A látvány mindkét szurdokban lenyűgöző. Érdemes előre tájékozódni, mert az időjárás függvényében időnként lezárják azokat.
Pfänder, ahonnan az egész Bodeni-tó látszik
A legtöbb tanácsot kérő utazó megkérdezi tőlem, honnan láthatna rá a tó egészére. Ilyenkor nem a Säntist ajánlom, mert szerintem ott minden tekintetet magához vonz az Alpok tucatnyi csúcsa. Azt ajánlom, hogy vegyék fel a bakancslistájukra a Bodeni-tó mellett Bregenz városát (ezt több szempontból is javaslom, de erről itt a bregenzi írásomban olvashattok) és a környező Vorarlberg vidékét. A város és a vidék a tó és az Alpok találkozásánál terül el. Bregenznek szinte egyensúlyoznia kell az Alpok lenyúló dombjain, hogy bele ne csobbanjon a Bodeni-tóba. Azt gondolom, hogy az egyensúlyt a Pfänder-hegy (szerintem inkább domb) jelenti. Ide könnyedén feljuthatunk felvonóval és gyalog is.
Azt is ajánlom az utazóknak, ha tehetik, akkor maradjanak naplementéig, és figyeljék, ahogy a nap sugarai nyugatról hosszában megvilágítják a Bodeni-tavat.
Rajna-vízesés: zabolátlan, őrült, de imádnivaló
Schaffhausen városától alig egy-két kilométerre, Neuhausenben található Európa legnagyobb vízesése. A Rheinfall – ahogy németül nevezik – méltán érdemli ki az európai Niagara elnevezést. Ha szembe állunk vele, akkor úgy érezzük, mintha egy ketrecbe zárt vadállat dühöngene, akit a ketrec, jelen esetben a meder lejtése tart vissza csupán attól, hogy nekünk rontson. Míg a másik oldalán álló Laufen-kastély mellett a sziklákon képzett lépcsők segítségével olyan érzése támad a látogatónak, hogy a vadállat szívéhez gyalogol. Hallani a dühöngést, de mégis kialakul egyfajta bizalom a vízeséssel. Szükség van mindkét nézőpontra, ezért javaslom, hogy szánjunk időt erre a svájci látnivalóra, járjuk körbe és élvezzük a hangját és látványát. A vízesésről már többször írtam itt a Bodeni-tó utazás oldalán, sőt Schaffhausen érdekes építészeti attrakcióiról is készült cikkem itt.
Hegau, a vulkánok és gyermekeik
A Hegau 570 négyzetkilométeres területén olyan, egykor működő vulkánokat találni, mint a Hohentwiel, a Hohenstoffeln, a Hohenkrähen és a Hohenhewen. Ezeket, a Singen–Konstanz–Schaffhausen–Stockach települések által ölelt területen, úgy 643 és 867 méter közötti magasságban kúpszerűen kiemelkedő dombokat, a jégkorszak gleccserei formálták olyanná, ahogy ma is láthatjuk. A tájat sokan a német Toszkánaként emlegetik, s ehhez hozzájárulnak a vulkanikus domboldalon elterülő szőlősorok és a vulkanikus kúpokon felbukkanó várromok.
Ha érezni szeretnénk az Alpokból évmilliókkal ezelőtt lezúduló folyókká duzzadt gleccserek hordalékát a lábunk alatt, vagy az ezen alapokon kialakuló növény- és állatvilág szépségét a szemünk előtt, s még időt is hagyni akarunk az ezernyi történet feldolgozására az agyunknak, akkor túrabakancsot kell húznunk. Ezt a vidéket ugyanis a legjobb gyalog bejárni. Jól meg kell töltenünk egy hátizsákot, és végig kell sétálnunk az úgynevezett Burgwegen, azaz a Hegau várait és várromjait összekötő túraútvonalon.
A Hegau látnivalóiról itt és itt írtam a Bodeni-tó utazás oldalon.
Az Aach folyó forrása, a Duna távoli rokona és a Hohentwiel őrzője
Az Aach folyó forrása kapocs a Fekete-erdő, a Bodeni-tó és a Hegau vulkanikus dombjai között. Bármennyire hihetetlen, de ez a kis folyó kapcsolatba kerül a földfelszín alatt a Fekete-erdőből Kelet-Közép-Európát meghódító útjára induló Dunával, majd átölelve a Hegau vulkanikus dombjait, belefolyik a Radolfzell település mellett a Bodeni-tóba. Így, aki kerékpárral nekilódul és megnézi a kora reggeli fényeket Aach településen, majd elkerekezik a Hohenkrähen és a Hohentwiel mellett, majd szemügyre veszi a Höri-félsziget madárvilágát, annak varázslatos élményben lesz része. Majd elfelejtettem, hogy végül még egy klassz, mediterrán hangulatú várost is kap jutalmul. Radolfzell városában nem szabad csupán a tóparton letáborozni, a város régi utcái, terei és kávézói igazi ajándékot nyújtanak a túrázóknak. Az Aach folyó forrásáról és Aach városáról itt írtam a Bodeni-tó utazás oldalán, s itt ajánlok egy jó kávézót is Radolfzellben.
Eriskirch, ahol a szibériai írisz a főszereplő
Eriskirch település Friedrichshafentől (a repülés városától, amelyről itt írtam beszámolót) keletre található település, amely a mellette elterülő rét által vált híressé. A tiszta természet – ezzel a mottóval hirdetik mindenhol a Schussen folyó által szabdalt lápos, mocsaras vidéket. A legtöbb fotót azonban mégis akkor készítik itt, amikor május végén, június elején az íriszek elborítják a környéket. Az Iris sibirica, azaz szibériai írisz legnagyobb előfordulási területe ez a rét. Kiépített kerékpár- és gyalogúton, vezetett és önálló túrák keretében ismerkedhet meg a látogató az élővilággal. Ez a tó északi partjának egyik legnyugodtabb pontja, ahol számos, attraktív apartman is bérelhető. A vidéki hangulathoz a folyón átívelő, jó állapotban tartott régi fahidak is hozzájárulnak.
Allgäu, a sajtkedvelők és túrázók paradicsoma
A Bodeni-tó keleti végétől, a bajor Lindau városától északra terül el az Alpok előszobájaként is emlegetett Allgäu. A túrázók paradicsoma a vidék a 150 km-nyi kerékpárúttal, a 31 túraútvonalat kínáló vízi úttal (patakok mentén túrázhatunk) és a mindig látótérben köszöngető Alpok havas csúcsaival.
Személyes kedvencem ezen a vidéken a sajttúra. A harsányan zöld, kövér legelőkön a túrázók maguk is láthatják, milyen sok gyógynövény honos a tájon. Ezek a növények nagy hatással vannak az itt legelésző tehenekre és így az általuk adott tejből készített sajtokra. Ha a sajt mellé bort is megkívánnánk, akkor még Lindau környékén vásároljunk be a számos pincészet valamelyikében (a Bodeni-tó környéki borokról itt írtam egy cikket a Bodeni-tó utazás oldalán). Kiindulási pontnak ajánlom az Achberg kastélyt, ahonnan már akár gyalog, vagy kerékpárral is elkezdhetjük az Allgäu felfedezését.
A vidék az igazán nyugodt, kikapcsolódásra alkalmas helyek közé tartozik a Bodeni-tótól északkeletre.
